Elkészült végre a Csak semmi érzelem utolsó fejezete is, így most már teljes terjedelmében olvasható a sztori, valamint a FB snangeres csoportja egyik tagjának a kérésére íródott egy nyúlfarnyi utósztori a Csak semmi romantikához is, amit az egyperceseim gyűjteményébe soroltam, Az Epilógus után címmel.
És most várom az újabb ihletet, de amíg megérkezik, addig mazsolázzon mindenki a régi, itt megtalálható írásaim között. 🙂
Ki ne ismerné Al Pacino klasszikus mondatát a Kersztapából? “Mikor azt hittem, már kint vagyok, ezek mindíg visszarántottak!”
Hát, jelentem, én is így vagyok ezzel, kiderült, hogy az SSHG az én maffiám.
Pedig már évek óta letettem arról, hogy újra írásba fogjak, se kedvem, se indíttatásom nem volt hozzá, erre itt vagyok életem derekán (maholnap ötven leszek, basszus), azon kapva magam, hogy újra vázlatokat készítek, és alvás helyett inkább a gép meg a jegyzeteim fölött görnyedek, és annyira, de annyira élvezem az egészet!
Úgyhogy készüljetek, hamarosan újra jelentkezem valami elvetemültséggel.
2010-ben publikáltam életem első SSHG-történetét, az Örökséget. Soha azelőtt nem írtam (maximum bevásárlólistát vagy szülői igazolást az ellenőrzőbe), és ez a tapasztalatlanság a történetvezetést és a karakterek bemutatását illetően, főleg a sztori elejét újraolvasva, meglehetősen érződött is, és bármennyire is szerettem ezt a regényt, emiatt mindig úgy éreztem, nem teljes.
Ezért aztán nemrégiben újra elővettem, kicsit leporolgattam, toldoztam és foldoztam, valamit átírtam, valamit kiegészítettem, és most már a bővített változat áll mindenki rendelkezésére, aki úgy dönt, életében először, vagy többedjére elolvassa.
Nagyon bízom benne, hogy senki nem fog csalódni ebben a verzióban sem.
Hello, Kedves erre tévedők!
A mai nappal töröltem mindenhonnan a sztorijaimat, és mostantól csak itt lesznek elérhetőek.
Így igaz. Az utóbbi napokban elképesztő módon megugrott kis blogom látogatóinak a száma, a megtekintések rendre 100 fölött vannak, és bár szeretném azt gondolni, hogy mindez a hihetetlenül frappánsnak és érdekfeszítőnek szánt bejegyzéseimnek köszönhető (és még két kedves kommentet is kaptam, juppííí – elmondhatatlanul boldoggá tett, el kell mondjam), azért szorult belém némi realitás (na nem sok, persze, úgy egy szemernyi). olvasásának folytatása
Új történet írásába kezdtem, na persze csak egy egészen rövidkébe, és amit tulajdonképpen egy filmjelenet ihletett, viszont az a bizonyos jelenet egyenesen előrevetítette, hogy ezáltal a sztori maga 
-as lesz. Eddig a nagy elhatározás. olvasásának folytatása
Újra férfi van az életemben, aki akár kedvenc harry potteres karakterem, Perselus Piton is lehetne a tulajdonságai alapján. olvasásának folytatása
…ami nem hagyott nyugodni már jó ideje, szóval a bennem élő béta folyamatosan rágta a fülemet, hogy csináljak már valamit azzal a szerencsétlen első fejezettel ott az Örökség háza táján, olvasásának folytatása
Így vagyok jelen pillanatban. Kaptam ugyanis az egyik olvasómtól egy csodálatos fanartot, amit a legújabb sztorim, a Ki a kicsit nem becsüli… ihletett, és most teljesen el vagyok bűvölve és meg vagyok hatódva és azt hiszem, kezdek a környezetemben élők agyára menni, mert lépten-nyomon ezt a képet mutogatom mindenkinek. 😀
Nézzétek! olvasásának folytatása
Felkerült az oldalra a Ki a kicsit… következő fejezete, amit itt olvashattok.
Véleményeknek szoktam örülni. 🙂
Snapefan dolgai 